Csongor és Tünde varázslatos világa kicsiknek és nagyoknak! Nem bírjuk ki nyáron se előadás nélkül! Július 28-án az új Csillebérci Szabadtéri Színház színpadán! Gyertek sokan! Megosztani ér és köszönjük! Az évadot két előadásunkkal zárjuk jövő héten: Kedden Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde csoda drámájával, szombaton pedig Örkény István Pisti a vérzivatarban groteszk drámájával készülünk a nagyérdeműnek! Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Fészek Művészklubban! Kedvcsináló Csongor és Tünde:... Pisti a vérzivatarban: See More
V örösmarty már epikus műveiben is nagy hangsúlyt helyezett a szereplők megalkotására. Csongor és Tünde, bár jellemrajzukat tekintve elnagyolt szereplők, archetípusok. Az ember, a férfi és a nő alaptípusai ők. Olyan élmény- és magatartásminta-sűrítmények, szimbolikus alakok, akik a téma általán os érvényűségének leginkább megfelelnek. A világszintek kettősségéhez hasonlóan a főszereplőknek is megvan az ellentétpárjuk. Csongor és Balga, Tünde és Ilma olyan szereplőpárok, akikben a földi és az égi szférák szétválasztva ugyan, de sze rves egységet alkotva jelennek meg. Az ellentétpárok értelmezhetők a vágyak és a valóság, az eszmény és a földhözragadtság kettősségeként is. Végső soron a vágyak csak korlátozott voltukban valósíthatók meg, s ez lehet a jelenkor kritikája is az ábrándokkal szemben. A szimbolikus és allegorikus alakok, illetve a mesefigurák a főszereplők jellemének és gondolkod ásmódjának árnyalt ábrázolását teszik lehetővé. Különös jelentősége van közülük az Éj nek, akinek monológja a lét egyetemes értelmezését adja.
Itt Csongor nemcsak a saját boldogságát. hanem az emberekét is keresi. A " vándorok " – egy-egy óriásira növesztett szenvedély képviselői – (a kalmár, a fejedelem, a tudós), akik oly makacssággal hisznek önmagukban, saját céljaikban, három különböző életideált, testesítenek meg: a pénztől, a hatalomtól s a tudománytól várják önző boldogságukat. Csongor álmai teljességéhez képest értéktelennek, üresnek találja a vándorok ajánlatát, s elindul saját célja, Tündérhon felé. Csongor másodszor is elindul az ördögfiak örökségével eljut a Hajnal birodalmába, de Mirigy ármánya, megakadályozza a Tündével való találkozást: az ember nem szakadhat el a földtől, a boldogság nem érhető el az irrealitás világában. Kiábrándultan, csalódva és megcsalatva, ő, aki a mindent vágyott elérni, sehová sem jutott. Második vándorútjának végén, újra " fellépve " a hármas útra, az emberi lét céltalanságáról, abszurditásáról elmélkedik: "A hangya futkos, apró léptei/ Alig mutatnak járást, és halad…/ Elérhetetlen vágy az emberé, / Elérhetetlen tündér csalfa cél! "