Erre a felek megállapodása alapján van lehetőségünk. Vasárnapra rendes munkaidő elrendelhető és e napra ötven százalékos mértékű bérpótlékot is fizetnünk kell. Ne felejtsük el, hogy munkaszüneti napra rendes munkaidő ebben az esetben nem osztható be. A pihenőidőket tekintve is speciális a szabályozás a készenléti jellegű munkakörökben, ugyanis ebben az esetben a munkaközi szünet munkaidőnek minősül. Ez azt jelenti, hogy a munkaközi szünet idejére munkabért kell fizetnünk. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a készenléti jellegű munkakör és készenlét fogalma nem ugyanaz. A készenlét a munkavállaló rendes munkaidőn túli rendelkezésre állását jelenti a munkavállaló által megválasztott helyen. A két fogalomban közös, hogy nem feltétlenül történik tényleges munkavégzés. Jó, ha tudjuk, hogy míg a készenléti jellegű munkakörben a munkavállalónk rendes munkaidőben végez munkát, addig készenlét esetén a munkavégzés minden esetben rendkívüli munkavégzést jelent. Rendkívüli munkavégzés esetén ne felejtsük el figyelembe venni, s megfelelően alkalmazni a bérpótlékok elszámolására vonatkozó szabályokat.
Előfordulhat olyan eset, amikor szükséges lesz az, hogy dolgozónk munkaidejét a törvény szerinti általános teljes munkaidőtől hosszabb munkaidőben állapítsuk meg. Tipikusan ilyen lehet, ha például portás munkakört lát el, ugyanis ilyenkor jellemzően a teljes munkaidő egészében nem történik tényleges munkavégzés. Ebben az esetben a munkaidő nem teljes mértékű kihasználásának oka tehát az adott munkakör sajátossága. Cikkünkben a készenléti jellegű munkakör legfontosabb jellemzőit, szabályait foglaljuk össze. A munkakört két esetben tekinthetjük készenléti jellegűnek. Nézzük meg, melyek ezek. a) Ha a munkavállalónk a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll rendelkezésünkre. b) Ha a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. A lényegesen alacsonyabb igénybe vétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást.
Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén minden esetben 100 százalék mértékű bérpótlékot kell fizetni. Előfizetési csomagajánlataink:
Azaz, ha a munkakör készenléti jellegűnek minősül, abban az esetben, ha ebben megállapodnak, beosztható napi 18 óra tartamú munkavégzésre is a munkavállaló. Ezt megelőzően a feleknek – a munkáltató érdekében – érdemes lenne felemelniük a napi munkaidő mértékét (maximum 12 órára), ez fogja részben meghatározni a bérpótlékra jogosultságot is. Például napi 10 óra tartamú munkaidő esetén 2020. januárban a munkavállaló törvényes munkaideje 22 munkanap × 10 óra = 220 óra. Amennyiben a ledolgozott órák száma ezt nem fogja meghaladni, abban az esetben munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidő nem merül fel. Túlmunka ennek ellenére lehet, ha például adott napon a dolgozó 22 óráig volt beosztva, de helyette 24 óráig kellett dolgoznia. A szombati és vasárnapi munkavégzésre figyelemmel külön bérpótlék nem jár. Éjszakai munkavégzés (22:00 – 06:00 óra közötti időtartam) esetén, ha ennek tartama az egy órát meghaladja, 15 százalék bérpótlék jár. Ez alól kivételt képez, ha jár műszakpótlék a munkavállalónak, a kettőre egyszerre ugyanis nem jogosult.
Hivatkozott arra, hogy az Mt. 91. §-ában rögzített követelményeket megtartotta, ezért a munkaügyi hatóság határozatának megállapításai téves jogszabály-értelmezésen alapulnak. A munkaügyi hatóság álláspontja szerint – melyet a következetes bírói gyakorlat is alátámaszt - az Mt. § b) pontjában meghatározott lényegesen alacsonyabb igénybevétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást. Ennek megállapítása során a munkavállalót a munkaköre ellátása során érő fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe venni az adott munkavégzés körülményeinek vizsgálatával. Lényegesen alacsonyabb igénybevétel A lényegesen alacsonyabb igénybevételre utaló körülmény lehet különösen: - a munkakörrel járó mentális, és/vagy fizikai megterhelés alacsony szintje; - ha a munkavállaló felett nincs állandó ellenőrzés; - az ellátandó feladatok rutin jellegűek; - a munkavégzéshez biztosított, a feladatokat megkönnyítő munkaeszköz, infrastruktúra; - a munkavégzés körülményei lehetővé teszik a munkavégzéssel nem járó időszakokban a pihenést; - a munkát nem egyedül kell végezni.
Vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalékos vasárnapi pótlék jár, ha a munkavállaló rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben kerül sor, továbbá a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló részére. Azaz, ha bármely más eset alapján elrendelhető a vasárnapi munkavégzés (ehhez tehát a munkáltatót kellene megvizsgálni), a munkáltató nem köteles a vasárnapi pótlék megfizetésére. Amire még lehetőség van: › a törvény lehetővé teszi, hogy a vasárnapra rendkívüli munkaidőben történő beosztás, illetve munkaszüneti napra rendkívüli munkaidőben történő beosztás esetén járó ötven százalékos pótlék, valamint a harminc százalékos műszaki pótlék, illetve a tizenöt százalékos éjszakai pótlék tételes elszámolása helyett az említett bérpótlékokat is magában foglaló alapbért állapítsanak meg a felek.
Ebből a szabályból azonban nem következik, hogy a napi négy órára szerződött munkavállalót napi hat óra rendes munkaidőre lehetne beosztani. A definícióban szereplő, a munkaidő egyharmadát kitevő rendelkezésre állás nem a […]
Készenléti jellegű munkakörről két esetben beszélhetünk, melyeket a törvény is egyértelműen elkülönít. Az egyik lehetőség, hogy a munkavállaló a munkakörbe tartozó feladatok sajátos jellege miatt a rendes munkaidő legalább harmadrészében munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. Ezt az arányt természetesen hosszabb időszakra vetítve szükséges vizsgálni. A készenléti jelleg megállapításának másik opciója, hogy a munkavégzés a munkavállaló számára az általánoshoz képest jelentősen alacsonyabb igénybevétellel jár, melynek oka a munkavégzés feltételeiben, sajátosságaiban keresendő. Készenléti jellegű munkakörben a teljes munkaidő az általános napi nyolc órához képest tizenkét órára (heti hatvan órára) is emelhető, illetőleg az ilyen munkakört betöltő munkavállaló számára vasárnapra is elrendelhető rendes munkavégzés. A fentiekhez képest a készenlét a rendes munkaidőn túli rendelkezésre állást takarja. Ekkor a munkavállaló tehát a munkaidején kívül is köteles munkára képes állapotát megőrizni és munkavégzési kötelezettség felmerülése esetén munkát végezni, valamint a munkáltató utasításainak eleget tenni.