Régi Erzsébet Híd — Régi Pesti Városháza – Wikipédia
1868-ban a városházból kihelyezték törvényszék összes hivatalát és megkezdették a Lipót (1899-től Váci [4]) utcában a városi törvénykezési palota építését, melyet később városházi célra építettek tovább. Buda, Pest és Óbuda egyesítése után a hivatalok egy része ide költözött át, ezek közül is legelőször a levéltári hivatal 1874 márciusában. Ekkortól kapta a Városháza téri épület a "régi" jelzőt, míg a Lipót utcai az "Újvárosháza" nevet, amit azután is így hívtak, hogy megkezdte a még újabb városháza a működését. A régi városháza szobrait 1884-ben restaurálták. Az utolsó utcai és udvari részekre kiterjedő tatarozást 1889-ben hajtották végre. 1886-ban még az állami rendőrség céljaira akarták eladni az épületet. 1889-ben a párkányzatot bádoggal fedték be. 1900. február 6-án utolsóként az elnöki ügyosztály és segédhivatala költözött ki, s február 9-ig az épület a városháza összes hivatalaitól teljesen megüresedett. A közigazgatás pedig teljesen az új "Központi Városháza" épületébe, a Károly-kaszárnyába költözött át.
Regi erzsebet hid szines
A pilonoknál elhagyták a századforduló idején kiterjedten alkalmazott kőarchitektúrát, ezáltal szabadon érvényesülhettek a híd szerkezeti részei. Magyarországon először itt alkalmaztak Martin acélt. A főtartókat négyzetméterenként 450 kg embertömeg-terhelésre méretezték, a pályaszerkezetnél pedig 2 db 16 tonnás teherkocsit vettek alapul. Építése [ szerkesztés] Az építési munkák 1898 tavaszán kezdődtek el. A késedelem fő oka a pesti Belváros városrendezési elgondolásainak kialakulatlansága volt. A híd tengelyét a Hatvani utcával (ma Kossuth Lajos utca) feltétlenül össze kellett kötni, azonban az e célból szükséges épületbontások megoldására már több lehetőség kínálkozott, amelyek közül választani nem volt egyszerű feladat. Két értékes, patinás épület állott a hídtengely útjában, éspedig a régi pesti városháza és a Belvárosi plébániatemplom. 1902 -ben a szerelés előrehaladott stádiumában, a hídfőkön nagyon csekély elmozdulást észleltek, ezért az építést felfüggesztették. (Oka az volt, hogy a lánckamrák víztelenítése miatt használt aszfaltréteg a ráható nyomás és a közeli hévforrások hőhatása miatt plasztikussá vált, és a felette lévő falrésszel együtt a lánc húzóerejének irányában lassú mozgásnak indult. )
Nem tudni, pontosan miért, de a négyből csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel a töltet. Az elszakadó déli lánc így nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé csavarodva rántotta magával a budai oldalon álló pilont a Dunába. Érdekesség, hogy az északi lánc ugyan megsérült és összeroncsolódott, viszont nem szakadt el. Pesten a hídfő állva maradt, és egészen az új híd építésének kezdetéig emlékeztetett a háború eme pusztítására. 1947-től az 1960-as évek elejéig – a Petőfi hídhoz hasonlóan – a Rákóczi úti villamosjáratok végállomása a pesti hídfőnél volt, a villamosok a híd megmaradt felvezetőjén fordultak. A régi híd maradványainak bontása után a végállomás az akkori Felszabadulás térre került. A pesti oldalon állva maradt pilont végül 1960-ban bontották el. Érdekességek [ szerkesztés] A híd az átadását követően 23 évig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. [3] Jegyzetek [ szerkesztés]
A magasan kiemelkedő toronnyal, kétemeletesre tervezett új városháza munkálataihoz azonnal hozzáfogtak, hogy mielőbb készen legyen, mivel a hivatalokat különböző helyekre szórták szét. A városház lebontását 1842. április végén, az építést június közepén kezdették meg. Ősszel már olyan állapotban volt az épület, hogy az egyes hivatalok megkezdhették a beköltözködést, és 1844. augusztus végére készült el teljesen. A díszítőszobrok Bauer Mihály és Uhrl Ferenc alkotásai voltak. [2] Miután a hivatalok a részükre kijelölt helyiségeket elfoglalták, a tanács 1844. szeptember 11-én gyűlt össze először az új tanácsteremben, hogy hivatalosan is ismét megkezdje működését a városházában. Az épület azonban a gyorsan fejlődő város és adminisztrációja számára csakhamar ismét szűk lett, így 1862-ben megbízták a már öregedő Hild Józsefet, továbbá a bizottságot elnöklő Ságody Sándor alpolgármestert, Incze György városi mérnököt, valamint Perger Ignác, Staffenberger István és Sebastiány Frigyes tagokat, hogy dolgozzanak ki tervet és költségvetést még egy harmadik emelet, valamint a hozzá arányosan felmagasított torony megépítésére.
Régi erzsébet hidalgo
A híd 290 méteres nyílásán kívül mindkét oldalán 42-42 méteres rakparti áthidalások csatlakoztak. A hídpálya az egymástól 20 méteres távolságban elhelyezett két kettős láncra volt felfüggesztve. A hídpálya szélessége 18 méter volt, 11 méter széles kocsiúttal, és két egyenként 3, 5 méter széles gyalogjáróval. A kocsiút két szélén egy-egy villamosvasúti vágány volt elhelyezve. A híd tervezésekor a századforduló legkorszerűbb szerkezeteit alkalmazták, így újszerű volt a saruk, valamint a vasoszlopok és a merevítőtartó megoldása is. A pillér fölötti kapuzatok az alsó végeiken csuklós sarukra támaszkodtak, fent a lánc ugyancsak csuklósan csatlakozott, amely koncentrált erőátadást tett lehetővé. Ezt az ingaoszlopos megoldást, magyar mérnökök elgondolását, amely később függőhidak esetében általános gyakorlattá vált, ennél a hídnál alkalmazták a világon először (a jelenlegi hídszerkezet pilonjai is ingaoszlopok). A merevítőtartó volt egyúttal a szélrács, amely a láncokra ható szélerőt is felvette.
Mivel 1716. március 23-án határoztak arról, hogy a tornyot magasabbra emeltetik és órát is építtetnek bele, 1721-re készültek el a magasítassal, ezt azonban 1753-ban repedés miatt lebontották. [2] 1755-ben a városházi tornyot újraépíttette a tanács Schlepp József kőművesmesterrel, [2] amely körül karzat futott, és a toronyőröknek kötelességük volt negyedóránként "Dicsértessék! " köszönéssel éjjel és nappal az időt jelezni, aminek elmulasztásáért 25 botbüntetés járt. Ugyanebben a toronyban volt a polgárság harangja is, amelynek megszólalása a pestvárosi tisztújítást jelentette – amit 1874-ben a Nemzeti Múzeumnak adtak. 1767–68-ban még megpróbálkoztak a három ház egységes egésszé való kialakításával, de ez sikertelennek bizonyult. A szerény, tornyos barokk épület átépítésére, megtoldására 1807-ben, majd 1811-ben Hild János készített terveket, de ezek nem valósultak meg. [3] József nádor 1808-ban alakította meg a Szépítő Bizottmányt, amelynek szabályozási programjában elsők között szerepelt a Városház tér rendezése és a városháza épületének a kérdése is.
Előbbit megnagyobbította volna, utóbbinak pedig a József téri (ma József nádor tér) Harmincadvámhivatal lebontásával, annak telkén emelt volt új, méltó épületet. A pestvárosi polgárság azonban szívesebben vette volna, ha az új városháza a kegyesrendiek Duna -parti telkén, vagy pedig a mai Egyetemi Könyvtár helyén épült volna fel. Pest városa eközben úgy határozott, hogy a régi épületek meghagyása mellett még egy emeletet fog ráépíteni. De az 1838-as pesti árvíz olyan súlyos károkat okozott a városháza épületében is, hogy annak újjáépítését már nem lehetett elodázni. A régi városház Pesten – kőnyomat Rudolf von Alt rajza után, 1845-ből Az új épület terveinek elkészítésével még 1836-ban Kasselik Ferencet bízták meg. Az eredeti alapfalak megtartásával klasszicista stílusban, továbbra is tornyos formában rajzolta meg. [3] A Szépítő Bizottmány a nádor hozzájárulása után 1842. július 24-én tartott ülésében jóvá is hagyta azokat. Munkáját Hild József mint bizottsági tag, tanácsaival irányíthatta a nélkül, hogy a tervezés legnagyobb részét neki tulajdonítanák.
Visszaépítése
[1] A török hódoltság megszűnése után a budai kamaraigazgatóság megalakította a pestvárosi tanácsot, az újjáéledő város közigazgatásának épületet biztosítani. Központi fekvésénél fogva a legmegfelelőbb volt az akkori Fő téren (később Városház tér, majd a Váci utca Piarista utca felé eső része) lévő két épületből álló ház, amelyet a város miután a török hódoltságot lezáró ostrom után tulajdonosa nem jelentkezett, birtokába is vett, ám hamarosan szűknek bizonyult. Ezért az ezek melletti további két ingatlant is megszerezték. Az egyiken egy egyemeletes ház állott, amit 1702. április 27-én kelt adás-vételi szerződés alapján 2800 forintért vettek meg Pleyern Jánostól. A tanács még 1692. május 9-én tartott ülésén elhatározta, ahhoz hogy az épület hivatalos helyiségek céljára használható legyen, újjá kell építeni. Az építkezést 1710-re fejezték be. 1716–1720 között Pauer (Paur) János-György építőmesterrel és Hochecker György áccsal [2] tornyot is emeltek rá, hogy az időjelzést, valamint a keletkező tűzvészek megfigyelését innen végezhessék az őrök.
- Gombás csirkeragu level 2
- Régi pesti városháza – Wikipédia
- Ciszterci szent istván
- Vitorlás hajó falimatrica | Falmatrica Webáruház | Falmatrica Webáruház
Erzsébet híd Elhelyezkedése Magyarország, Budapest Áthidalt akadály Duna Névadó Wittelsbach Erzsébet magyar királyné Szerkezettípus függőhíd Anyag acél Teljes hosszúsága 374 m Elhelyezkedése Erzsébet híd Pozíció Budapest térképén é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 19° 02′ 57″ Koordináták: é. 19° 02′ 57″ Az első avagy régi Erzsébet híd (eredetileg Eskü téri híd) budapesti Duna-híd volt 1903 – 1945 között a mai Erzsébet híd helyén. Létesítését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el a Ferenc József híd (Fővám téri híd) építésével együtt. A két hídra együttesen kiírt nemzetközi tervpályázaton 74 pályaterv érkezett be, ezek közül 53 vonatkozott az Eskü téri (a későbbi Erzsébet) hídra. A tervezők közül 41-en oldották meg az áthidalást egyetlen nyílással, 36-an az Eskü téri, öten a Fővám téri hídnál. A 74 pályázó közül 15 volt magyar, a többiek közül a legtöbb amerikai volt (16), továbbá több olasz, osztrák, német és francia pályázat is érkezett. [1] [2] Az Erzsébet híd pályázat díjnyertes pályaműve Az Erzsébet híd építése előtti tereprendezés A pesti Duna-part a régi Erzsébet híd mellett 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma: Szabadság híd) után.
nov 22 • LifeStyle • Impress Magazin A II. világháború alatt megsemmisült majd újjáépített hidad ötven évvel ezelőtt, 1964. november 21-én adták át a közforgalomnak. Az 1898 és 1903 között épült Erzsébet híd a világ első acélpilonos lánchídja volt, mely 23 évig volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja. A maga idejében műszaki szenzáció volt Az eredeti híd a maga idejében műszaki szenzációt keltett, mivel az egyetlen olyan híd volt, mely 290 m hosszú nyílással, mederpillér nélkül ívelt át a Dunán. Fotó: Wikipédia A kiviteli terveket a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztálya készítette Czekelius Aurél irányításával, a Kherndl Antal műegyetemi tanár által kidolgozott statikai számítási rendszer szerint. A láncokat, a sarukat, a lehorgonyzásokat Gálik István, a merevítőtartót és a pályaszerkezetet Beke József mérnökök tervezték. A híd felrobbantása – a pesti hídfő állva maradt A híd a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották, helyére a ma is látható kábelhíd épült.