Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció. Jegyzetek [ szerkesztés]
A kezelés nyugtatókból vagy különböző tüneti hatású szerekből szokott állni. Mind a diagnózis, mind a kezelés bizonytalan, rossz hatásfokú. Az ideges panaszok a személyiség fejlődési zavaraiból, az emberi kapcsolatok ellentmondásaiból és a személyiséget érő sérelmek, meghiúsulások feszültségeiből származnak, azoknak energiáit vezetik le, és nehéz élethelyzetekben biztosítanak a személyiség számára valamilyen egyensúlyt vagy kíméletet. A neurotikus állapotok nagy részének van valamilyen lélektani haszna a személyiség számára, a pszichoanalitikus elmélet ezt nevezte betegségelőnynek. Freud eredeti koncepciója szerint az alapvető – az ún. elsődleges – betegség előnye az, hogy a tünet vagy panasz védelmet nyújt súlyosabb pszichés feszültségek vagy alkalmazkodási zavarok ellen, mert lehetővé teszi a személyiség önszabályozását, legalább tünet vagy panasz árán. De igen lényeges az ún. másodlagos betegségelőny is, ez valamilyen cél eléréséből fakad, például valamilyen kötelesség alóli mentesülésből, a hozzátartozók fokozott törődéséből és gondoskodásából vagy olyan, bonyolultabb haszonból, hogy így a személyiség nem kényszerül bele konfliktusba és esetleg szakításba valamely lényeges emberi kapcsolatával.