Rád vártam, amióta csak élek.. " Jamie McGurie: Gyönyörű sorscsapás" "Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz. " Cassandra Clare: Csontváros" "A hírnevünk nem tükrözi, hogy kik vagyunk valójában. Csak azt, hogy mások mit mondanak rólunk. Néhanyan beleesünk ebbe a csapdába, míg mások egész életükben küzdenek ellene. Jude éppen annyira volt reménytelen rosszfiú, mint én ordas kurva. A különbség mindössze annyi közöttünk, hogy Jude elfogadta a neki kiosztott címkét, mintha valami büntetés lenne a cselekedeteiért. " Nicole Williams - Zuhanás" "A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy olyasmit is kimondjunk, amit nem merünk azok előtt, akik az őrületbe kergetnek. " Suzanne Selfors:Mentsük meg Júliát! " "Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem.
Író: J. A. Redmerski Cím: Az örökké határa Eredeti cím: The Edge of Always Oldalszám: 364 Elmesélő: Andrew Parrish, E/1., Camryn Benett, E/1. Kategória: Kaland (romantikus) Eredeti megjelenés éve: 2013. Kiadás éve Magyarországon: 2014. Könyv további részei: A soha határa Rövid tartalom: A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt… Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad… Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia. Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi.
Legalábbis részemről biztosan. Az első rész után kellemesen elgondolkodtam, hogy igen, egyszer milyen jó is lenne csak úgy elindulni és kalandozni. A második rész után pedig konkrétan hálás voltam a gyökereimért, pedig a cél érezhetően nem ez volt. Szóval összességében ez a könyv nekem óriási csalódás volt. Igazi tartalom nélküli kényszerfolytatás. Camrynt megutáltam, Andrew ugyan pozitív karakter maradt, de sokkal közömbösebb lettem vele kapcsolatban, mint az első részben, ahol imádtam. Voltak apró momentumok, amelyeket kifejezetten utáltam, de minimum nem szerettem. Az első részből maradt happy endes buborékomat teljesen kipukkasztotta ez a könyv, az üzenet elrontása miatt pedig nagyon haragszom. Semmitmondó, unalmas és felesleges történet. (Azért csak szeretnék mondani valami jót is a végén: tetszett Camryn ruhája meg ahogyan rábukkantak. ) EGYNEK ELMEGY
J. A. Redmerski: Az örökké határa A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt… Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad… Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia. Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz.
Az Antarktisz egésze ilyen hely, a Föld szárazföldjeinek pedig körülbelül egyötöde van tartósan fagyott állapotban. A kutatók nem először járnak itt. Legutóbb 5 éve mérték a permafroszt határát, és azóta több centiméterrel lejjebb húzódott a válaszvonal. Ez azt jelenti, hogy a globális felmelegedés az Antarktiszon is érezteti a hatását, és a permafroszt nem az örökké fagyott altalaj, hanem a tartósan fagyott altalaj határát jelzi. És ez a választóvonal, mint annyi minden más a Föld bolygón, folyamatos változásban van. Belső feliratok (labels)
Pár szóval jellemezve; felfedezőút, vad szex - és persze a beteljesülés. Az ajánlat és Az örökké határa az Ulpius-Ház gondozásában jelentek meg. Forrás: Az ajánlat Ha már sorozatoknál tartunk, fontos megjegyeznünk, hogy Az ajánlat is egy tipikus első rész, így aki nekilát, készüljön fel a késleltetett katarzisra, vagy úgy is mondhatnánk, a megszakított közösülésre. A kérdésre ugyanis, melyet a kötet boncolgatni hivatott, miszerint képes-e Aiden a változásra, ebben a könyvben nem kapunk választ. Miért gondolja a nő, hogy a férfi megváltozik érte? című cikkünkben pedzegettük már ezt a témát, és most ismét orrbagyűr minket a tény, hogy tudjuk, rossz pasit választunk. Ő már az elején írásba is adja, hogy a leggonoszabbak közül való, mi azonban mégis kikezdünk vele, aztán pedig sírunk, amiért kevesek voltunk ahhoz, hogy kigyógyítsuk önnön züllöttségéből. Aiden persze közel sem olyan hitvány, mint amennyire Katie Ashley láttatni akarja. Egy dörzsölt és tapasztalt erotikusregény-olvasónak Mr. Fitzgerald közel sem olyan vállalhatatlanul szemét, sőt, az elejétől kezdve szerethető, imádható, és ugyan nincs még leütve az első részben, de valószínűsíthetően még tartós kapcsolatra és családalapításra is rávehető.
Vajon időközben begyógyulnak majd a sebek? "Vannak pillanatok az ember életében, amikor olyan rettenetes dologgal kell szembenéznie, hogy úgy érzi, soha többé nem lesz már ugyanaz a személy. Mintha valami sötétség csapna le valahonnan a magasból, és elrabolná az összes boldogságot, amelyet valaha éreztél, és te nem tehetsz mást, csak figyeled, érzed, ahogy viszi, és tudod, hogy bármit teszel, soha többé nem leszel képes visszaszerezni. Mindenki legalább egyszer átéli ezt. " Míg A soha határá ban az utazás kulcsfontosságú tényező volt, Az örökké határá ban mellékszerepet kapott. A kötet a mély érzelmekről, a szenvedésről, a gyász feldolgozásáról szól. Mindannyian másképp dolgozzuk fel a veszteséget. Van, akit látszólag nem érint mélyen, más összeroppan. Van aki úgy roppan össze, hogy észreveszi a környezete, más pedig úgy, hogy jól titkolja ezt. Camrynen keresztül arra kapunk rápillantást, hogy a gyász feldolgozása, milyen sok féle lehet. Azzal nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, minden jó, ha jó a vége.
Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele… A soha határa volt a tavalyi év kedvence nálam, elsősorban a történet szabadság szeretetének üzenete miatt. Egy szenvedélyes, különleges szerelemmel találkoztam, egy olyan párral, akiket nem kímélt a sors, de együtt képesek voltak megküzdeni minden problémával. Ez egy olyan fantasztikusan jó könyv volt, amit nagyon nehéz lenne felülmúlni, a folytatás nem is képes rá, viszont emlékezetes élményt nyújt azoknak, akik szívesen merülnek el újra ennek a párnak a világában. A szerző tulajdonképpen egy lezárt történetet írt tovább, rajongói nyomásra. Az első részben bőven kijutott a drámából az olvasóknak, ezért valami ehhez hasonló intenzítású érzelmi hullámzást vártam a második résztől is. Nos, drámai események itt is történnek, de sokkal inkább a főszereplők kapcsolata van a középpontban. Cam és Andrew már a történet elején kapnak egy óriási pofont a sorstól, ami Cam-et teljesen padlóra küldi.
"Ha arra vársz, hogy minden jó és tökéletes legyen, akkor megkíméllek a strapától, és elárulom, hogy sohasem lesz az. De ha a szemembe tudsz nézni, és azt mondani, hogy velem akarsz lenni, és én is képes vagyok a szemedbe nézni, és azt mondani, hogy veled akarok lenni, akkor carpe diem, bébi. Mert ez annyira tökéletes, amennyire csak lehet. " Nicole Williams - Zuhanás" "Senki sem kelthet bennünk kisebbrendűségi érzést a jóváhagyásunk nélkül. " Nicole Williams - Zuhanás" "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet. " "Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat. " E. L. James: A szürke ötven árnyalata" "Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben.
Nem külön külön fejlődtek a karakterek, hanem egyszerre és együtt. A zenének ebben a könyvben is fontos szerepe van, mivel Camryn is egy saját dalt kap ( Steve Nicks - Edge of Seventeen), ami tökéletesen illik hozzá. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta az írónő megint. Több mellékszereplő kap szerepet, de azért továbbra is a két főszereplőn van a hangsúly. Megismerjük Elias-t és Bray-t a spin-off rész szereplőit. A könyv és én Az első rész a szabadságról szólt, míg ez azt sugallja, hogy merj önmagad lenni, merd az álmaidat élni. A karakterek lelkének gyógyulásáról szól, egy olyan útról, ahol nem a régi emlékeket kell újraélni, hanem újakat teremteni. Egy mondatot firkantottam le olvasás közben, amikor a történet felénél tartottam: A mának élnek, az érzéseknek, a szabadságnak és ami a legfontosabb egymásnak. Ami még megfogott benne, hogy emlékeztet arra miként a gyengeség is emberi tulajdonság, ami ellen küzdeni is lehet, egyedül, vagy mások segítségével. Elkerülhetetlen volt, hogy a szomorú pillanatok az én érzéseimre is hassanak, de pontosan ezért a boldog momentumok sokkal nagyobb értelmet nyertek.