Nem is régen adtuk például közre itt a Férfihangon annak az apának az elkeseredett segítségkérését, aki pont a bírói, hatósági elfogultság és diszkrimináció miatt képtelen érvényesíteni az apai jogait és a józan ész szavát. A jogfosztott magyar apák elképesztően drámai helyzetét villantja elénk ez a nyílt levél. Az apajogi és férfijogi szervezetek sokszor közelről láthatják, hogy mennyi érdek- és jogsérelmet okoznak a gyermekeknek és az apáknak a társadalmi sztereotípiák. Közelről látjuk azokat az apákat is, akik érzelmileg, pszichésen és egzisztenciálisan mennek rá arra az egyetlen "apró" lépéselőnyre, amiről Kormos Anett úgy gondolja, hogy jár a nőknek. Ennek a társadalmi elfogultságnak az eredményeként láthatunk végsőkig elkeseredett és ezért aztán végletekig leromlott mentálhigiénés állapotban lévő, hajléktalanság szélére sodródott férfiakat is, akik még olykor az öngyilkosság gondolatával is szembenéznek. És magunknak is elkeseredetten kell tudomásul vennünk, hogy pont a legrászorultabbaknak nem tudunk közvetlen segítséget nyújtani, mert nincsenek rá erőforrásaink.
Az elvált barátnőm végre bepasizott. De ennek nem mindenki örül. A barátnőm – hívjuk Évának – negyvenes dögös csaj, aki évek óta elváltan él, és két tini fiút nevel. A válóok apuka rendszeres hűtlensége volt. Az ex-férjnek azóta új élete lett, új feleséggel és új gyerekkel. Nem nagyon töri magát, hogy a tini srácok nevelésében részt vegyen. Ellenben valahányszor találkoznak, kikérdezi őket arról, "mit csinál az anyátok, mit vett magának, eljár-e szórakozni, van-e valakije". Nos, most végre lett valakije, akit haza is vitt a srácoknak bemutatni. Működik a kémia, hát még a szex, mégsincs hepiend, mert a kisebbik gyerek megmondta, nem akar pasit látni az anyja körül. A prepubertánsban lévő ifjú nemcsak azon akadt ki, hogy szexeltek még esküvő előtt, de már azon kattogott az agya, hogy mi lesz, ha az anyja is szül egy kistesót. Ő nem akar se új apukát, se új kistesót. Nem vagyok pszichológus, de azt éreztem, hogy a kissrác attól tart, az anyjánál is másodhegedűssé válik, hogy otthon se lesz ő fontos, ha új személy költözik az életükbe.
Az történt, hogy amíg az egyik oldalon folyamatosan növelte a társadalom az apákkal szembeni elvárásait, addig a másik oldalon folyamatosan korlátozta a jogosultságaikat. Ma ott tartunk, hogy tulajdonképpen kész csoda, hogy a férfiak ilyen jogi és társadalmi viszonyok között is hajlandóak még egyáltalán a családalapításra vállalkozni. Habár immár szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy a férfiak egyre inkább bojkottálják a házasságot és az apaságot. Ennek a jelenségnek a jobb megértéséhez lásd kapcsolódó cikkeinket Házasság 2. 0 címszó alatt is. Nem véletlenül mondjuk azt, mi férfijogi aktivisták, hogy egy a népesedési problémákról felelősen és kellően praktikusan gondolkodó kormányzat nem kerülheti el azt a felismerést, hogy a demográfiai problémák megoldásának kulcsa ma már nem a nő, hanem a férfi. A jogalkotásnak megnyugtatóan rendeznie kell a férfiak-apák reproduktív és családi jogait és a társadalomnak el kell vetnie az apaellenes-férfiellenes sztereotípiáit. Enélkül nem állítható vissza a férfiak családalapítási kedve és a családok kiegyensúlyozott mentális és jogi harmóniája.