• Körömápoláskor óvatosan járjunk el, pl. a körömágy bőrét ne vágjuk, csak toljuk vissza erre alkalmas tompa eszközzel. • Műköröm tartós viselése elősegítheti a körömágygyulladás kialakulását. • Fordítsunk figyelmet a bőr ápolására, használjunk megfelelő készítményeket a bőr hidratálására, zsír- és nedvességtartalmának pótlására, mert a kiszáradt, vízhiányos, elhanyagolt bőr könnyebben sérül. EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.
Nyáron a fokozott izzadás miatt könnyebb a fertőződés, ilyenkor a szőrtüszőbe egy-egy mikrosérülésen keresztül könnyebben bejutnak a kórokozók. Gyakrabban érintettek azok a területek is, amelyekhez szoros ruházat tapad, lévén a fertőződés ilyenkor is könnyebb. A szőrtüszőgyulladásnak van olyan típusa is, amelyet kifejezetten gram-negatív baktériumok okoznak. Ezekkel főleg fürdőkben lehet megfertőződni, vagy olyan wellness hotelekben, ahol a jakuzzit nem fertőtlenítik megfelelően. Vannak olyan follikulitiszek is, amelyek napfény hatására jönnek létre, pontos kiváltó okuk pedig nem ismert. A borotválkozás miatt is kialakulhat szőrtüszőgyulladást, főleg a nem megfelelő higiénia, illetve a borotva fertőtlenítésének elmulasztása okozhat fertőzést. A másik ok az lehet, hogy az erős szőrzet befelé is nőhet és visszahajolhat, ezzel pedig gyulladást provokálhat. Emellett a felhám is lehet erős annyira, hogy maga a szőrszál képtelen kifúrni magát rajta. Az ilyen jellegű gyulladás alapvetően steril, tehát baktérium nélküli, viszont amikor miatta a terület kipattogzik, a szőrtüszők be is fertőződhetnek.
A betegséget kiválthatják a húgyúti idegentestek, kövek, az eszközös urológiai vizsgálatok, és rizikótényezők között szerepel a terhesség, a cukorbetegség és az immunbetegség.
Hegedűművészeknél rizikófaktor lehet az állandóan álltájéknak támasztott hangszer is. A szőrtüszőgyulladás tünetei A szőrtüszőgyulladás tipikus jele az, hogy a szőrtüszők helyén vörös, viszkető és égő duzzanatok jelentkeznek, közepükben gyakran sárgás-genny gyűlik össze. A panasz testszerte bárhol jelentkezhet, de főleg azokon a területeken alakul ki, ahol összefekvők a bőrfelületek: ilyenek például a mellek alatti vagy farpofák közötti területek, a hónaljak és a hasi redők. Ilyen tüneteket leggyakrabban gram-pozitív baktériumok okoznak, ezek a gyakoribbak. A gram-negatív baktériumok okozta szőrtüsző gyulladás előbbitől kicsit különbözik, bár az eltérést jellemzően csak az orvosok veszik észre. A szőrtüszőgyulladás diagnózisa A diagnózis felállítása klinikai vizsgálattal, a tünetek szemrevételezésével történik. Ha bármilyen kétség felmerül, az orvosok mintát is vehetnek a gyulladásból, hogy azt tenyésztésre küldjék. Ilyesmire akkor kerülhet sor, ha fölmerül annak gyanúja, hogy a gyulladás gombás eredetű.
A heveny hólyaggyulladás gyanúja esetén általános vizeletvizsgálatot végeznek, amely ilyenkor gennyvizelést mutat, és a vizeletben baktériumok és vörösvértestek is megfigyelhetők. A vizelettenyésztés a középsugaras vizeletben szignifikáns mennyiségben (legalább 100 ezer baktérium/ml) kórokozót mutat ki. A tenyésztést nem komplikált esetekben nem mindenképpen kell elvégezni, de a későbbi komplikációk megelőzésében komoly jelentőséggel bírhat, komplikált vagy visszatérő gyulladás esetén pedig elengedhetetlen. A fizikális vizsgálat nem komplikált egyszeri gyulladás esetén szintén nem feltétlenül elvégzendő, de visszatérő esetekben a női gát vizsgálata és a húgycső áttapintása mindenképpen szükséges. A heveny hólyaggyulladást a köznyelvben felfázásnak nevezik Komplikált gyulladás esetén speciális urológiai vizsgálatok is szükségessé válhatnak. Ilyen például az ultrahangvizsgálat a húgyutak állapotának felmérésére, és, amennyiben felmerül a húgycsőnyílás, vagy a húgycső szűkülete, akkor vizeletáramlás vizsgálat is.