Erdély Sajátos Etnikai És Vallási Helyzete — Erdély Sajtos Etnikai És Vallási Helyzete
Három olyan könyvet szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amelyek komoly segítséget nyújthatnak a 2016-os emelt szintű érettségihez töriből, matekból és irodalomból. Mindhárom könyv az Emberi Erőforrások Minisztériuma által nyilvánosságra hozott tételek kidolgozását adja. 12. Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században Az 1437-es Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés egységbe kovácsolta Erdély előkelőit, akik a kolozsmonostori egyezményben még jelentős kiváltságokat biztosítottak zendülő jobbágyaiknak, de mivel a lázadást leverték, az sosem lépett életbe. Az ugyanebben az évben megkötött kápolnai unió azonban tartósabbnak bizonyult, a három rendi nemzet (a magyar, a székely és a szász) előkelőinek összetartását deklarálta mind a külső, mind pedig a belső ellenséggel szemben. Etnikai viszonyok A kápolnai uniótól a Dózsa György vezette parasztfelkelésen át jutunk el 1526-ig, a Mohács utáni, Erdély különállását eredményező kettős királyválasztásig, amelynek zavaros következményeit az 1570-es speyeri egyezmény rendezte.
Középszintű történelem érettségi tételek (2017) - G-Portál
Európában egyedülálló módon az erdélyi országgyűlés több alkalommal is a négy vallás szabad gyakorlásáról hozott törvényt (pl. : 1568- tordai országgyűlés). Szabadon lehetett gyakorolni a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallást is. Az keleti kereszténység, az ortodox vallás csak megtűrt vallásnak számított. A katolikus vallás is majdnem a betiltás sorsára jutott (János Zsigmond unitárius volt), de végül engedélyezték a katolikus hitet is (Báthori István), be lettek hívva a jezsuiták, így idővel megindult az ellenreformáció is. A magyar fejedelmek a későbbiekben mind református vallásúak voltak
( 9 szavazat, átlag: 1, 56 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 767 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 21. Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. […] Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. században görög katolikus hitre térnek b, Politikai háttér A háttérben a fejedelmi hatalom politikája áll – támogatja, tűri a vallásváltoztatásokat, végül nem tud rajta úrrá lenni, kénytelen-kelletlen elfogadja (1568, tordai ogy.
A népességcsökkenést II. Rákóczi György 1658-as balsikerű hadjárata csak tovább fokozta. A szászok zárt közösségei alkották a polgárosodó városok lakosságát, akik zömmel céhekbe tömörülve végeztek kézműves tevékenységet. Ennek jövedelmezőségét a korabeli városfejlődés eredményei ma is jól mutatják. Két nagyobb városuk Brassó és Szeben volt (kb. 10 000 lakossal). András 1224-ben kelt adománylevele (Andreanum) meghatározta a szászok kiváltságait. Mátyás király 1486-ban a kiváltságokat valamennyi szászra kiterjesztette, ezzel létrejött a szászok közjogi-politikai egysége (Universitas Saxonum). Társadalmuk a XVII. században differenciálódott: egyre látványosabban tagolódott kereskedő patríciusokra és a céhek védelme alatt álló iparosok rétegére, akik évente egyszer, egy összegben fizettek adót. Helyzetük a század második felére romlott meg, mert megcsappant a román vajdaságok felvevőpiacának igénye ipari termékeik iránt. A román fejedelemségekben (Havasalföldön, Moldvában) rendre azok a vajdák kerültek pozícióba, akik a legtöbb adót ígérték a szultánnak.
A reformáció következő állomását az ún. szentháromság-vita jelentette (1566–1571). A nyilvános hitviták eredménye az unitárius egyház létrejötte volt 1571-ben. A reformáció további fejlődésének az új erdélyi fejedelem, Báthory István vetett véget, aki országgyűlési határozattal szabott gátat a további hitvitáknak. Ennek a sokszínűségnek az elismerését az 1568-as tordai országgyűlés hozta meg, ahol törvényt alkottak az evangélium hirdetésének és magyarázatának teljes szabadságáról. A négy bevett vallás (katolikus, református, evangélikus és unitárius) esetében vallásszabadság érvényesült, míg a megtűrt ortodox vallást hívei, a románok gyakorolhatták, de nem terjeszthették. A Tordán megvalósult vallási tolerancia páratlan volt korának Európájában. Ehhez hozzájárult, hogy erdélyi fejedelmek nagy része nem is törekedett erőszakos hittérítésre. A török kiűzése után Erdély helyzetének rendezése is szükségessé vált a Habsburg Birodalmon belül. Az 1691-ben kiadott Diploma Leopoldinum szavatolta a sajátos erdélyi sokszínűség fenntartását és a vallásszabadságot.
Esszé
Városokban élnek, német anyanyelvűek és általában iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Románok A románok a szomszédos román fejedelemségekből (Moldva, Havasföld) áramlottak, vándoroltak át egyre nagyobb számban Erdély területére. Elsősorban hegyi pásztorkodással foglalkoztak, később letelepednek és jobbágyként dolgoznak és adóznak a földesúrnak. Pásztoroknak a külön adója volt az ötvened, amit a juhnyájak után kellett fizetniük a fejedelemnek. Közigazgatás: Erdély élén a fejedelem áll, de a tisztség betöltéséhez szükséges volt a törökök jóváhagyása is. Belpolitikát önállóan folytathatott, de a külpolitikai döntésekhez szintén török beleegyezés kellett. Évente adót kellett fizetnie a töröknek (eleinte 10 ezer aranyat később sokszorosa) A fejedelem tanácsadó testületeként működött a Fejedelmi Tanács, aminek a tagjait a fejedelem választotta ki. Csak tanácsadási jogköre volt, dönteni nem dönthetett semmiben. Írásbeli ügyek intézésére létrehozták a Kancelláriát. Erdélynek saját országgyűlés e lesz, ami egykamarás, viszont hatalma kisebb, mint a Királyi Magyarországon működő Országgyűlésé.
Nagyrészt észak- és nyugat-Erdélyi terülteken voltunk jelen. Magyarország többi részéhez hasonlóan vármegyékben éltek, társadalmuk nemesekből, jobbágyságból és csekély létszámú polgárságból állt. Székelyek A székelyek elsősorban Erdély keleti részén telepedtek le. Bár magyar nyelven beszéltek, de teljesen más közigazgatási rendszerrel és társadalommal rendelkeztek, mint a magyarok. Nem számítottak jobbágyoknak, nem volt földesuruk, hanem katonai szolgálattal tartoztak a királynak, majd a fejedelemnek (határt védték). A XVI. században kezdődik meg a székely katonák lesüllyedése, lassan jobbágynak tekintik őket, ez ellen többször próbáltak meg sikertelenül lázadni. Szászok A szászok ősei még az Árpád-korban érkeztek Magyarországra. II. Andrástól kollektív kiváltságot kaptak, nevezetesen azt, hogy saját vezetőt választhattak. Vezetőjük Nagyszeben város polgármestere volt, ő viselte a szász grófi tisztséget. Ő bíráskodhatott a szászok felett. Adót (földbért) egy összegben kellett a királynak fizetni (később a fejedelemnek).
A székelyek társadalma még mindig ősi, archaikus képét mutatta, és csak a XVI. század végére vált – nem kis részben erőszak hatására – valódi feudális létformává. A primorok, lófők és gyalogok hármasára tagolódott társadalom faluközösségekben élt és adózás helyett általános hadra kötelezhetőségével szolgálta a közösséget. II. Ulászló 1499-ben foglalta törvénybe a székelyek jogait és kötelezettségeit. Szapolyai János az adózó jobbágyok sorába kényszerítette a gyalogokat, míg a primoroknak és lófőknek "feudális típusú" kiváltságként biztosította az adómentességet. A korábbi státusz visszaállításáért a székelyek több ízben is fellázadtak. A XVII. századra a korábban a szabadságot jelentő katonai kötelezettség egyre terhesebbé vált a székelyek számára, ezért önként lettek jobbággyá. A fejedelmi hatalom számára ez igazi érvágást jelentett, tekintve, hogy a székelyek adták állandó haderejük több mint felét. A katonák lemorzsolódásának folyamatát Bethlen Gábornak sem sikerült megállítania, így rendszeres állami adót vetett ki a székelyekre, ami nagyarányú elvándorlást idézett elő.
- Motor kereskedés
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete
- Heavy tools póló
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a xvi–xviii. században tétel
- Kapucnis poncsó törölköző - Neonzöld/Ninjago - GYEREK | H&M HU
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a hazai reformáció és a barokk kulturális hatásai
Erdély földrajzi helyzete Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig (ország három részre szakadása). Földrajzi szempontból a Kárpátok hegyvonulatai határolják, gazdag nemesfém, vasérc és sóbányákban. Ezen kívül folyókban és erdőkben is bővelkedik. A fejedelemséget keletről és délről a két román fejedelemség Moldva és Havasföld határolja. Élén a király által kinevezett vajda áll a XII. századtól. A térség nem esett a török terjeszkedés irányába, nincs török megszállás, helyette laza függés, Erdély az Oszmán Birodalom hűbérese. (Moldva, Havasföld szintén, de náluk a török beleszól a belpolitikába is) Államiság jellemzői Három rendi nemzet rendelkezett kiváltsággal: magyar nemesség székely székek szász előkelők Együttműködésüket a kápolnai unió (1437. ) szabályozta. Területi alapon is elkülönülés: székelyek kelten, szászok a déli részeken éltek. Közigazgatási egységeik székelyek és szászok területein a székek, a magyarok lakta területeken a vármegyék. Erdély nemzetiségei Magyarok Sokáig az erdélyi etnikum közel felét a magyarság alkotta.