A tájékoztatásnak elsődleges szerepe az, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a felelősségvállalásra és a kötelességtudatra. Ki kell térni arra is, hogy sok negyvenes nő egzisztenciálisan sikeresnek és jogosan fiatalnak érzi magát, ez utóbbi a petefészkeiről sajnos nem mondható el. Amíg az átlagéletkor nyolc-tíz évvel is kitolódott, a menopauza várható ideje alig változott, a petefészek-működés nem alkalmazkodott a hosszabb élettartamhoz, tizenhárom évvel a menopauza előtt pedig – ez körülbelül a 37. életév – a petesejtek minősége drámaian romlik. Tudomásul kell venni, hogy a megfelelő társadalmi szemléletnek kell arra ösztönöznie a nőket, hogy akkor vállaljanak gyermeket, amikor a biológiai adottságaik a legmegfelelőbbek. A kormány célja, hogy lehetőleg megelőzze a meddőségi problémákat, ha viszont erre nincsen mód, akkor legalább idejében felismerje azokat. Az említettek fényében célszerű lenne a finanszírozást inkább a fiatal és a jó prognózisú páciensek felé átcsoportosítani, az életkor növekedésével progresszív módon csökkentve az ellátás állami költségeit.
A meddőségipar igyekszik betegségként definiálni az addig az élet természetes részének tekintett termékenységi problémákat, mert így áramoltatja intézményeibe a megváltást remélő párokat. Ugyanakkor jelenlegi nyugati kultúránkból fakadóan a kliensek többsége is az okot testi problémára szeretné visszavezetni. A meddő párok java a sikertelen beavatkozások miatt inkább az orvostudomány korlátait okolja, nem pedig az olyan lelki folyamatokat, párkapcsolati problémákat (pszichés meddőség), melyek gátolhatták a fogantatás létrejöttét, pedig már 1779-ben W. Buchan a következőket fogalmazta meg: "A meddőség gyakran következménye a bánatnak, a hirtelen félelemnek, szorongásnak és minden olyan szenvedésnek, amely a menstruációs folyást elapasztja". A meddőség mögött számtalan lelki ok húzódhat meg, amelyek visszavezethetőek családi mintákra, az anyával való kapcsolatra, a saját fogantatás körüli tudat alattiba szorított emlékek hatásaira, párkapcsolati nehézségekre, létbizonytalanság érzetére és számos más okra.
Ezek mind feltárhatóak és enyhíthetőek terápiás megközelítéssel, komplex módon szemlélve. Ha úgy érzi segíthetek Önnek a pszichés meddőség okainak feltárásában, az okok leküzdésében, keressen bátran! Még több a meddőség ről
2017. augusztus 26. | | Olvasási idő kb. 5 perc Hat és fél millió. Ennyi ember nem született volna meg az elmúlt 39 év során a világon, ha nem létezne a lombikbébiprogram. Csak Magyarországon évente kétezer baba. A mesterséges megtermékenyítés Veres András győri megyéspüspök szerint "bűnös tevékenység" a benne résztvevő anyák, apák, és az abban segédkező orvosok számára is. (A főpappal készült ominózus interjú az oldalon jelent meg; ITT olvasható. ) A püspök véleményét nemcsak a szintén győri nagy hírű meddőségi központ, a Kaáli Intézet vezető orvosa ítéli el, hanem azok a meddő nők is, akik – más lehetőség híján – évek óta próbálkoznak (sikerrel vagy sikertelenül) teherbe esni a lombikprogrammal. Velük beszélgetett Vida Melinda. – "Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopózik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye!
Ez a kedvezőtlen tendencia visszavezethető az itt nem részletezhető új típusú kezelések bevezetése miatti okokra, de keresendő a beavatkozások árucikké válásában és a kedvezőtlenül változott korösszetételben. Hazánkban a befektetők által vezérelt "indusztriális" okok nem tételezhetők fel, ezt számos korábbi tanulmány igazolta, 2020. január elsejétől ezt el is kell vetnünk, hiszen az intézetek jelentős része állami tulajdonba került. Ami azonban markánsan csökkenti a várható eredményességi rátát, az nem más, mint a páciensek kedvezőtlen korösszetétele. Demográfusok egyértelműen igazolták, hogy az elmúlt harminc-negyven évben a magyar nők a keleti típusú szülésekről (első gyermek születése az anya huszonhárom-huszonöt éves korában) a nyugati típusú szülésekre (első gyermek megszületése az anya huszonkilenc-harmincegy éves korában) álltak át, ami már nem vagy csak nehezen tudja biztosítani a nemzet fennmaradásához szükséges 2, 1-es teljes termékenységi mutatót. Hasonló, de még drámaibb korátalakulás ment végbe az asszisztált reprodukció területén: 2004-ben a harmincnyolc év feletti, beavatkozásra váró páciensek aránya 13-14 százalék volt, ami 2018-ra 55-61 százalékra emelkedett.
Veres püspök nyilatkozatát felháborítónak tartja az asszony, aki megszállottan folytatja tovább a küzdelmét. Már a béranyaság gondolata is megfordult a fejében, persze az, hogy más hordja ki a gyermekét, nem olyan egyszerű, Magyarországon erre nincs lehetőség, de a szomszédos Ukrajnában és Romániában igen. De nem csak a jogi része megoldandó Katalin számára: először el kell érnie, hogy legyen petesejtje, ami januárban még volt, idén áprilisban már nem. A reménykedő nő azt mondja, tántoríthatatlan, a legvégsőkig elmegy, hogy teljesüljön végre az álma, és édesanya lehessen. Rácz Szilvia, 33 éves, lobikbabákkal ikerterhes A 33 éves Rácz Szilvia, a püspök szerint a "bűnös" nők egyike. Kétszeresen is, hiszen ikreket hord a szíve alatt, a lombikbabák érkezését decemberre várják. Ők a szerencsésebbek közé tartoznak, hiszen párjával "csak" három éve kezdték el tervezni a családbővítést. Egy év eredménytelen próbálkozást követően jöttek az orvosi vizsgálatok, ahol kiderült, hogy a férfi spermiumszáma nagyon alacsony, és ami van, az is lassú vagy sérült.
Nem volt kérdés, hogy csak a lombikkal próbálkozhatnak. "Az életünk teljes és boldog lett volna gyermek nélkül is, de mi vágytunk a mi kis csodánkra. A kezelés alatti kellemetlenségeket a fogunkat összeszorítva csináltuk végig" – idézi fel az út elejét Szilvia, majd így folytatja: "a férjemet nagyon megviselte ez a próbatétel, a kapcsolatunkat azonban megerősítette. Április elsején volt a beültetés. Két embriót kaptunk a hétből. Egy csodás ikerpár növekszik a hasamban. A másik öt embrióról még nyilatkozni fogunk. Úgy döntöttünk, hogy az orvostudománynak ajánljuk fel. Így talán segítünk a lombikprogram fejlődésében is. " A várandós nő döbbenten áll Veres püspök nyilatkozata előtt. Ő úgy véli, ha a lombik bűn lenne, akkor nem jött volna létre a felfedezés, a kísérletek, a fejlődés. Sőt, a lombik gondolata sem született volna meg, mert Isten nem hagyja, hogy megfogalmazódjon, és amikor ilyen téziseket hall, ráadásul Isten szolgájától, akkor egyenesen úgy érzi, mintha a néhány hónap múlva születendő kislányát és kisfiát bántanák.