§ (1) bekezdés; Eho-törvény 3. § (1) bekezdés ba) pont]. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes társaságra, evaalanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha evaalany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata miatti szja és eho fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében – akár más (cég, intézmény stb. ) nevében – közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít. Ugyanakkor az "önfoglalkoztató" egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként. A közterhek alapjának meghatározása A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelemként, a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a kifizető a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg a szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyekkel.
§-a, illetve a kedvezményezett béren kívüli juttatásokról a 71. §-a rendelkezik. A cégeknél, szervezeteknél rendelkezésre álló telefonszolgáltatás (cégtelefon) az üzleti, hivatali kapcsolatok hatékony működésének, a magánéleti érintkezésnek egyaránt elengedhetetlen feltétele, vagyis nélkülözhetetlen munkaeszköz, és kétségtelen, hogy rendszeres magáncélú használata sem zárható ki. A kifizető adókötelezettségével járó meghatározott juttatásnak minősül a tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, munkaeszközként kiadott mobiltelefonok, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem [Szja-törvény 70. § (1) bekezdés b) pont]. A cégtelefon magáncélú használata miatt 16 százalék szja és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető, ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli [Szja-törvény 69.
A cégtelefon magáncélú használata miatt a személyi jövedelemadó törvény szerint a cégeknek, szervezeteknek már évek óta adót kell fizetniük. Az Adó szaklap 2011/15. számában megjelent cikk az ezzel összefüggő adózási tudnivalókat eleveníti fel, ugyanis ezt az adókötelezettséget is érintették a nem pénzbeli juttatásokkal összefüggő, 2011-től megváltozott szabályok. A személyi jövedelemadó törvényben (Szja-törvény) 2011. január 1-jétől a természetbeni juttatás fogalma megszűnt, de az adóztatás elve lényegét tekintve változatlan maradt. A korábban természetbeni juttatásnak nevezett nem pénzbeli jövedelmek – ilyennek minősült a cégtelefon magáncélú használata is – egy részénél a közterheket továbbra is az ilyen jövedelmet juttató cégnek, szervezetnek (bármely kifizetőnek, illetve munkáltatónak) kell megfizetnie. A kifizető adókötelezettsége mellett adható juttatásokra vonatkozó közös szabályokat (az adóalap meghatározását, az eljárást) a 2011. január 1-jétől hatályos Szja-törvény 69. §-a tartalmazza, az egyes juttatásokról – köztük a cégtelefon magáncélú használatáról – a 70.